Egy ismeretlen magyar per...

Egy ismeretlen magyar per...

Az újabb blog bejegyzésem rendhagyó módon nem egy világhírű peresettel fog foglalkozni, hanem egy aktuális, hazai perrel. Egy, a mindennapi emberek pere, egy magyarországi eset kerül majd feldolgozásra. Úgy vélem ennek ellenére egy egyszerű család életében ez a per is világraszólónak számít és biztosan megrendítő lehetett. Az esettanulmány hossza is jóval rövidebb lesz, ám mindenképpen érdekesnek és tanulságosnak találtam éppen ezért úgy döntöttem, hogy megfelelő lesz, mint következő bejegyzés.

A következő linken találják az előző blogbejegyzésem, Conrad Murray peréről:

http://greatesttrialsofhistory.blogspot.hu/2014/05/conrad-murray-pere.html

2013-ban egy kisgyerekes család óvodába szerette volna íratni gyermekét. A kisfiú diabetes-ben szenvedett ám a modern orvostudománynak köszönhetően ez ma már egy teljesen szinten tartható kórnak számít. Az óvoda a felvételit követően elutasította a gyermek óvodai gondozását, az indok az volt, hogy az óvodai dolgozók nem hajlandóak kezelni az intézményben, mert ez nem tartozik a munkakörükbe. A szülők azzal védekeztek,hogy a napi inzulin adagot majd ők beadják reggel illetve este, és az óvodában csupán napi 3 alkalmi vércukormérés lenne szükséges, ami  nem tart tovább pár percnél. Az intézmény ennek ellenére sem tágított a döntése mellől. Véleményük szerint az óvodai dolgozókat nem terhelheti ekkora felelősség. A szülők bíróságra vitték az ügyet, miután az óvoda egy rövid orvosi szakvéleményben megerősítette döntését. Első fokon elveszítették a tárgyalást, hiába hivatkoztak arra, hogy a fiúk emberi jogait sérti a döntés, ugyanis köztudott volt, hogy az intézménybe több olyan gyermeket is felvettek, aki valamilyen súlyosabb betegségben szenvedett (pl. Dawn-kór). Az indokok hiábavalóak voltak… Első fokon elvesztették a pert.

Fellebbezés következett. Másodfokon a szülők ugyanarra az indokra hivatkoztak, és kétségbe vonták az óvoda orvosa által megfogalmazott indokot is. Véleményük szerint a szakvélemény kifogásolható volt és nem felelt meg az elvárásoknak. Az orvos csupán egymondatos véleménye miszerint „A fentiekkel(lásd az óvoda indoklása) teljesen egyetért” aligha nevezhető kimerítő szakvéleménynek. Ugyan ekkorra már az óvoda (állami óvodáról beszélünk) felajánlott egy napközis lehetőséget a szülőknek, gyermekük számára, ám csak jóval az után, hogy a szülők bíróságra vitték az ügyet, továbbá már beíratták gyermeküket egy magánóvodába. Másodfokon hosszas tárgyalás után, a bíróság kimondta, hogy az óvoda megsértette a kisfiú egyenlő bánásmódhoz való jogát és kártérítést ítélt meg a család számára.

Személyes véleményem szerint mindenkinek joga van az egyenlő bánásmódhoz és a mai társadalomban az oktatásban való részvétel magától értetődően jogos elvárás. Az elsőfokú bírósági ítélet nem vette figyelembe a fiú emberi jogait, pedig az Unió összes tagállamában ez a törvény áll mindenekfelett.  Azzal, hogy megvonták a fiú jogát az oktatásban való részvételtől, egy olyan szinte magától értetődő jogtól fosztották meg, amit józanésszel meg sem lehet érteni. A bíróság az egyensúlyt ebben a környezetben helyreállította és megvédte egy hétköznapi ember jogait. Úgy vélem a bíróság intézményének legfontosabb feladata az, hogy segítsen azoknak, akik rászorulnak.

Remélem sikerült felhívni a figyelmet az ebben az esetben eleinte figyelmen kívül hagyott alapvető emberi jogok megsértésére és ennek elkerülésének fontosságára. Továbbá bízom benne, hogy sikerült egy érdekes, átfogó képet közvetíteni az esetről.