Jézus Krisztus pere
Előszó
A
világtörténelem nagy pereivel foglalkozó blogom első bejegyzéseként Jézus perét
választottam. Remélem sikerül egy könnyen értelmezhető, ám részletes képet
adnom az eseményekről.
Az
alábbi nem az én kutatásom, hanem az ezzel a perrel foglalkozó szakirodalmakból
történő feldolgozás. A legfőbb forrás az interneten kívül, a Pázmány Péter
Tudományegyetem jogi karának kurzusán feldolgozott tananyag, amelyet
elolvastam, értelmeztem és kijegyzeteltem. Továbbá segítségemre volt még „Sáry Pál- Bűnvádi Eljárosok az
Újszövetségben” című könyve.
Történeti
tényállás
Jézus
történetét mindenki ismeri a világon. Azt azonban kevesebben tudják, hogy miért
is állította bíróság elé, először a zsidó, majd a római „bíróság”.
Jézus
ie. 28-27.-ben tanítóként lépett fel, a nép prófétának tartotta, de a zsidó
vallási vezetők nagyon-nagy veszélyt láttak benne. Ekkorra már politikai irányú
volt a Messiás-várás, ami a Római Birodalom kegyetlen megtorlását
eredményezhette. A rómaiak tartottak a zsidóktól, köztudottan ők lázongtak a
legtöbbet a birodalom területén. A főpapok el akarták kerülni a Jézus fellépése
miatti esetleges római megtorlásokat, amihez hasonlóra már volt korábban példa.
A
zsidó nép a leendő Messiástól, a Római Birodalomtól történő elszakadást és
Izrael függetlenségének a visszanyerését várták. Az ellenségét szerető Jézusi
tanítások ezzel ellentétesek voltak.
Jézus azonban soha sem buzdított a lázadásra,
alapvetően az erőszak-mentesség volt a tanítása alapja.
Másrészt Jézust „szombat urának” tartották, aki nem
tartja be Mózes törvényeit, pedig ez sem volt igaz, csak szombatonként
gyógyított a források szerint.
Jézus tekintélyét, egyre növekvő népszerűségét és
tanai terjedését a főpapság meg akarta akadályozni, ezért többször megpróbálták
lejáratni a nép előtt. Egy alkalommal megkérdezték tőle, hogy fizessen-e a nép
adót a római császárnak:- hisz, ha azt válaszolja, hogy nem, lázadást vádjával
feljelentik, ha azt válaszolja, hogy igen, a nép eltaszítja magától. Jézus
válasza a következő volt: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek,
ami az Istené.”
Egy másik alkalommal egy házasságtörő asszonyt
vittek elé, hogy megkövezzék –e , ha igen, Róma ellen lázad, mert a római
törvények elvették a zsidó néptől a halálbüntetést, ha pedig nemet mond,
megsérti a mózesi törvényeket. Jézus válasza: ”Az vesse rá az első követ, aki
maga is bűntelen.”
A főpapok koncepciós pert készítettek elő.
A
vád
Jézust, Isten káromlással és lázadással vádolták
meg, mikor letartóztatták.
Számos kutató más és más szerepet ad a Kajafás
által vezetett zsidó főtanács részére, többen bíróságnak, míg sokan csak a
nyomozást lefolytató „szervnek” tartják. Nekem is ez az álláspont áll közelebb!
Miért?
A főtanács tartóztatja le Jézust, előzetes
kihallgatását lefolytatja, majd átadja a római helytartónak, Pilátusnak.
Több történész és irodalomkutató véleménye szerint
erre azért került sor, mert a zsidó főtanács már a római törvények miatt nem
hozhatott halálos ítéletet. (Pallosjogától megfosztották.)
A
per kronológiája
1. ápr. 4. kedd: utolsó vacsora, elfogás, Annás(zsidó főpap), majd Kaifás(főpap)
előtti kihallgatás
2. ápr. 5. szerda: első tárgyalás
3. ápr. 6. csüt.: újra a főtanács, döntés: Pilátus elé viszik, első
kihallgatás, Heródes Antipász kihallgatása, majd vissza Pilátushoz
4. ápr. 7. péntek: újra Pilátus előtt, ítélet, délután. 3 tájban :kereszthalált
hal.
Jézus Annás előtt
-
Annás (kr.u. 7-14) főpap, igen sikeres karriert futott
be. A „zsidó közösség feje”, illetve a Jézus elleni összeesküvés irányítója lehetett.
Még a letartóztatást követően a „nyomozás
irányítójaként” a további vádpontok összegyűjtése érdekében ki akarta hallgatni
Jézust a tanításairól és a tanítványairól. Jézus válasza azonban felbosszantja,
és Kaifáshoz küldi. Jézus él jogával, - nem köteles vallomást tenni,-
megtagadja a választ.
„Én nyíltan beszéltem az emberek előtt…- Kérdezd
azokat, akik hallották, mit beszéltem. Azok tudják, mit mondtam.”
A főtanács tárgyalása
Kaifás házában szerda reggel
kezdődött a tárgyalás, mert a Talmud (zsidóság enciklopédiája) tiltotta, hogy
ilyen ügyekben (pénzkövetelés, főbenjáró ügyek) éjjel döntsenek, és a római jog
szerint sem lehetett tárgyalást tartani este.
A főtanács (héberül
szanhedrin, görögül szünedrion) a zsidók vallási és politikai fő testülete,
legfelsőbb bíróság. Ennek elnöke: Kaifás. A határozathozatalhoz elég 23 tag
jelenléte.
Általában az alábbi volt az eljárás menete:
elhelyezkedésük:
§ félkörben, középen a vádlott, mögötte a tanúk és a testület jelöltjei,
oldalt a jegyzők.
ülés menete:
§ vád ismertetése
§ kihallgatás
§ egyfajta ártatlanság vélelme
§ bizonyítási eljárás:
·
szemtanúk meghallgatása
·
vád: terhelő tanúk
·
védelem: mentő tanúk
·
nincsenek védők és vádlók
§ ítélet csak másnap születhetett, 1 napi böjt után.
§ felmentés 1 szavazattöbbséggel, elítéléshez legalább 2 fős többség
kellett.
A Jézus elleni vád a következő volt: Jézus hamis
próféta, eltéríti a népet az igaz vallástól.
A bizonyítás komoly nehézségeket okozott. Főként
Jézus beszédeit használták ehhez a folyamathoz. Egy alkalommal azt mondta,”
bontsátok le a templomot, és én harmadnapra felépítem azt.” Ebből levezethető a
tanács szerint, hogy hamis próféta. A bizonyításhoz azonban szükség volt
tanúkra, így pénzért szereztek két hamis tanút. („ Egy
tanú, nem tanú. Unus testis, nullus testis.”)
A tanúk azonban nem tettek a főtanács kedve
szerinti vallomást: „Hallottuk, hogy lebontom ezt az emberi kéz által épített
templomot,és 3 nap alatt másikat építek, amely már nem emberi kéz alkotása.”
Nem volt tehát bizonyíték, így Kaifás vallomást
akart kicsikarni Jézusból.
§ „te vagy-e a Messiás, Isten fia?”
§ Jézus először szólalt meg, válasza pedig halált hozó (responsio mortifera): „Én vagyok. Látni
fogjátok, hogy az emberfia ott a Mindenható jobbján.”
Kaifás megszaggatta ruháját, s felkiáltott” Mi szükség
még tanúkra, magatok is hallottátok a káromlódást.”Az általa feltüzelt
tanácstagok egyhangúan kiabálták, hogy Jézus méltó a halálra. Leköpték,
bántalmazták, pedig a törvény szigorúan büntette, hogy bántalmazzanak a bírák
egy vádlottat.
Kaifás elérte a célját, így nem folytattak le
bizonyítási eljárást, pedig a zsidó jog, - szemben a római joggal,- nem engedte
meg, hogy valakit a saját vallomása alapján halálra ítéljenek.
Mind a római jog, mind pedig a zsidó jog- és számos
jog az ókorban- nem tette lehetővé, hogy a bírák a tárgyalás napján döntést
hozzanak, meg kellett szakítani azt. (római
jog: kötelező szünet (comperendinatio))
Világos tehát, hogy semmi bizonyíték nem volt Jézus
ellen, illetve miután nem volt pallosjoguk (nem ítélhették halára Jézust), így
a római helytartó, Pilátus elé kellett állítani.
Pilátus előtti első tárgyalás
A római provinciák közül, az ebben az időszakban
nemrég elfoglalt területek felett a császár képviselője, a „procurator” állt. Júdea felett
kr.u.26-tól: Pontius Pilatus gyakorolta a hatalmat. Széles jogköre volt,:
katonaság, kincstár, igazságszolgáltatás irányítása,főben járó bűntettekben
bírói jogkör.
Amikor Jézust Pilátus elé vitték, a zsidók nem
mentek be a palotájába, a vallásuk miatt - nehogy tisztátalanná váljanak. Egyértelműen
vádemelés céljával mentek a helytartó elé, nem ítéletük megerősítéséért.
A vád már nem csak istenkáromlás volt, hanem egy
annál terhelőbb dolog: Jézus tiltja az adó fizetését a császárnak és Messiás
királynak vallja magát.
Pilátusnak a római törvények szerint kellett
eljárnia, ezért volt szükség olyan vádakra, amik a római törvények értelmében
is halált érdemelnek. Az államrend elleni lázítás felségsértésnek minősül (crimen maiestatis), régóta az egyik
legsúlyosabb bűntettként tartották számon. A büntetés: általában halál. A
büntetés méltóságtól, társadalmi rangtól függően: kereszt vagy cirkuszi
állatokkal való felfalatás, ám ekkor a római polgárjoggal nem rendelkezőket
keresztre feszítették.
Poncius Pilatusnak a vádak súlyossága miatt ki
kellett vizsgálnia az esetet, bár nem értette miért adnak ki neki a zsidók
maguk közül valót, ha egyszer úgy gyűlölik Rómát.
A római büntető eljárásjog szerint rabszolgák és római
joggal nem rendelkezők felett, magistratusok esküdtszék bevonása nélkül ítélkeztek:
ezek a „cognitiós” perek. Kr.u. I.
sz.: megszűnik az esküdtszéki eljárás, a cognitiós veszi át a szerepét. Az állami főhatalommal (imperium) bíró magistratus folytatja le a tárgyalást, a bizonyítási
eljárást és önállóan hoz döntést. Jelen van néhány ülnök (assessor), ám ők nem töltenek be különösebb szerepet. A tárgyalási alapelvek:
szóbeli és nyilvános tárgyalás, védelem joga, ártatlanság vélelme, személyi és
tárgyi bizonyítékok és azok közvetlen vizsgálata.
Ilyen eljárást folytatott le Pilátus is.
Kérdő formában közölte Jézussal a vádakat: „Te vagy
a zsidók királya?”(Több ezzel foglalkozó szerző szerint nem egyértelmű a
kérdés, mert a király több jelentésű: a római felfogásban egyértelműen
politikai tartalmat hordoz.) Jézus visszakérdez: megmagyarázza, hogy az ő
királysága nem földi királyság.
Pilátus álmodozó bölcsnek vélte Jézust, nem
tartotta bűnösnek semmiben!
A zsidó vádlók felháborodtak ezen: lázítónak
kiáltották Galileától Júdeáig, ezért Pilátus Heródeshez küldi Jézust, - meg
akar szabadulni ettől a helyzettől,- Jézus felett ítélkezhet Heródes Antipász,
Júdea királya.
Heródes előtti tárgyalás
Heródes meg akarta ismerni
Jézust, bízott benne, hogy csodát lát tőle, de Jézus nem reagált kérésére. Számára
is kezdett terhessé válni a per, ha elítéli: kiváltja a nép haragját, (amúgy
sem örvendett nagy tiszteletnek egy másik próféta, Keresztelő János kivégzése miatt).
Ha nem ítéli el: kiváltja a főpapok haragját. Egyetlen megoldás: visszaküldeni
Pilátusnak, így nem kell felvállalnia a döntés súlyát.
Kigúnyolta Jézust, fehér ruhába öltöztette, ezáltal
kifejezte, azért kell halálra ítélni, mert a királyi címet viseli.
Más szerzők szerint azonban a fehér ruhába
öltöztetéssel pusztán azt jelezte, az ügyet komolytannak tartotta, és
kigúnyolta.
A Pilátus előtti második tárgyalás
Munkácsy Mihály
Mire visszaértek már késő du. volt, Pilátus nem
foglalkozott hivatalos ügyekkel, ezért Jézust a „praetor”(főbíró) börtönébe zárták, és a per másnap folytatódott.
Pilátus egyértelműen ártatlannak vélte Jézust,
amiben Heródes is megerősítette,ezért felmentő ítéletet akart hozni,de a
főpapoknak nem tetszett az ötlet. Pilátus az összegyűlt népet akarta felhasználni. Felajánlotta,
hogy kegyelmet ad Jézusnak, ha a nép akarja. A tömeg azonban Barabást választotta.
Miért? A tömegben jelen voltak fizetett hangulatkeltők, templomból kikergetett
kereskedők. Fontos megemlíteni még a tömegszuggesztiót (a tömeg nem fejezi ki
az egyének akaratát). Pilátus még mindig nem akarja Jézus halálát, utolsó mentő
ötlete: ostorozás, hátha kielégíti a tömeg vérszomját. Ezt jogköre
ítélethozatal nélkül engedte, indoka is volt rá: megzavarta a város nyugalmát. A
mózesi törvények: maximum negyven ütést engedélyeztek, ezért a zsidók a
templomokban végrehajtott büntetésként csak harminckilencet adtak, nehogy
túllépjék a törvényeket. Ezzel szemben a rómaiak 3 fajta testi fenyítést
ismertek, vesszőzés: kisebb rendzavarók, botozás: katonák fenyítése, ostorozás:
rabszolgákat, esetleg halálbüntetés kiegészítése.
A büntetés végrehajtása zsidóknál: ha mégsem bírta
a kiszabott ütéseket, akkor abbahagyták, de a rómaiak kegyetlenebbek voltak. Két
eszköz: flagellum: ólomgolyós
szíjkorbács, flagrum: vaslánc, amit
használtak. A bűnöst kifeszítették egy oszlopra, hogy minél mélyebbre hatoljon
az ütés. Sokszor belehaltak az elítéltek, annak ellenére, hogy nem megengedett
halálnemnek tekintették.
Jézus büntetését a római katonák hajtották végre. Kigúnyolták
a katonák: felöltöztették, töviskoszorút tettek a fejére, így korbácsolták meg.
-
Pilátus a megkínzott
Jézust maga elé állította és bemutatta a népnek: „Ecce homo!”(=„Íme az ember!”)
Remélte a megszenvedett test felkelti a nép
szánalmát, de tévedett. A helytartó kudarcot vallott, a főtanács a keresztre
feszítést követelte. Pilátus bűntelennek tekintette Jézust, számára kiderült,
hogy vallási alapon követelik tőle Jézus halálát. Ismét megkérdezte, hogy „Honnan való vagy te?” Jézus azonban nem
válaszolt.(ma is a legfontosabb joga a vádlottnak a vallomás megtagadása)
Miért ragaszkodik ennyire Pilátus a felmentéshez? Joseph
Klausner, kutató: „vérszomjas és
rettenetes volt, most meg kegyes és szelíd.” Cáfolat: „Blinzler:
nem humanitárius okai voltak, hanem ezzel akart keresztbe tenni a főpapoknak,
nem akart engedelmes bábjuk, lenni, igyekezett jogszerűen eljárni.”
A főpapok kijátszották utolsó lapjukat: ha Pilátus
elengedi Jézust, akkor nem a császár barátja és felségsértéssel vádolhatják. Pilátus
megijedt, hogy őt is könnyedén bemárthatják, mivel ismerte Tiberius császár gyanakvó
természetét és tudta, hogy hivatása és élete is veszélybe kerülne.
Pilátus olyan
helyzetbe került, amelyet mindenképp el akart kerülni; markukban tartották. Két
út volt előtte: szégyenteljes visszavonulás vagy karrierje kockáztatása, választása
az előbbire esett. Bírói székében ült, döntenie kellett. (ítélkezés helye: bírói szék (görögül. béma, latinul. tribunal))
Bosszúból a zsidók győzelméért kigúnyolta Jézust,”
nézzétek, itt a királyotok!”
Még egyszer próbálkozott, majd kimondta a halálos
ítéletet.”Ibis in crucem! - Mégy a
keresztre!”
Vélemény :
Blogom első bejegyzéseként azért választottam Jézus
perét, mert történetét világszerte ismerik és a mai napig felemlegetik. Úgy
gondolom, hogy a per lefolyása nagyon érdekes volt és az elemzés során sok új
dolgot tanultam. Pilátus szerepe a perben új értelmet nyert számomra. Ártatlan
volt-e? Valóban csak a tömeg nyomása miatt döntött a halálos ítélet mellett?
Vagy ő is Jézus halálát szerette volna? Ezekre a kérdésekre úgy gondolom nem
kapunk konkrét válaszokat. Érdekesnek találom azt, hogy a tömeg és a papság szerepe
mekkora befolyással volt az ügy menetére. Szerencsére a mai jogban, a világ
legtöbb pontján, az ítéletet szigorúan a jogot követve hozzák meg. Létezik a
fellebbezés lehetősége is, ami Jézus esetében talán megváltoztathatta volna az
ítéletet… Úgy gondolom, hogy a kézzelfogható bizonyítékok hiánya, egy hosszabb
tárgyalás során talán sorsdöntő lett volna. A perben alkalmazott halálbüntetést
a mai napig használják, bizonyos országokban ám sok helyen már nem létezik.
Véleményem szerint Jézus pere egy koncepciós per volt, ugyanis az ítélet
gyakorlatilag már a tárgyalás előtt megszületett.
